A COVID-19 már évek óta jelen van a világban, és kezdetektől fogva számos kihívást jelentett globálisan. Bár jelentős ismereteket szereztünk a betegség lefolyásáról, még mindig sok a tanulnivaló a várható kimeneteleket és a lehetséges hosszú távú hatásokat illetően. A vírus változékony természete újabb kihívások elé állítja az emberiséget és a tudományos közösséget, mivel folyamatosan mutálódik.
A COVID-19 nem csak a légutakat támadja meg, hanem számos más szervet és szervrendszert is érint, ami azt jelenti, hogy a gyógyulás nem minden esetben teljes. A hosszú távú tünetek közé tartozik a Post-Covid izületi gyulladás is.
Egy konkrét eset, Petié, jól szemlélteti ezeket a problémákat. Ő már a betegség alatt is panaszkodott váll-, könyök-, csukló- és nyakfájdalomra, amelyek közül sok még a betegség után is fennmaradt. Peti, aki versenytáncos, a betegség alatt tüdőgyulladással és bélproblémákkal is küzdött, ami lassú felépüléshez vezetett, és hosszabb ideig tartó köhögéssel, gyengeséggel és fáradékonysággal járt. Később vállfájdalom is kialakult nála, ami annyira súlyos lett, hogy éjszaka is zavarta az alvást, és akadályozta a fájdalommentes karfelhúzást tánc közben.
A probléma okának kiderítése
A kezelés során először fontos kideríteni a probléma okát, ami Peti esetében is így történt. A terapeuta a beszélgetés során megállapította a vállfájdalom és a COVID közötti összefüggést. Az első kezelések nem hoztak javulást, ami meglepetést okozott a szakembernek, mivel nem értette, miért nem reagál a kezelésre.
Mi a teendő, amikor egy terápia elakad?
Amikor egy terápia nem hoz eredményt, fontos megvizsgálni az alternatív lehetőségeket. Peti esetében, miután a fájdalom kezelései nem hoztak eredményt, a terapeuta azt javasolta, hogy próbáljanak meg más megközelítéseket. Végül a post-COVID szövődmények vizsgálata kimutatta a tüdő és a máj körüli hegesedéseket, ami új megvilágításba helyezte a vállfájdalom okát, tekintettel arra, hogy a máj idegezése közel áll a vállhoz, és a kar idegei a nyakcsigolyákból indulnak ki.
Üzen a máj, ha boldogtalan!
A máj jelzése, ha nem érzi jól magát, egy figyelemre méltó jelenség, amely az úgynevezett idegi konvergencia révén történik. Ez a folyamat azt jelenti, hogy a belső szervek, a bőr, az izmok és egyéb részek idegei beáramlanak a gerincvelőbe, ahol kapcsolatba lépnek az agy felé vezető idegsejtekkel. Ezen a ponton számos ideg találkozik, így a máj, amely önmagában nem képes fájdalmat érzékelni, mégis közvetett módon jelezhet problémát.
Amikor a máj valamilyen okból nem tudja megfelelően ellátni funkcióját – mint például a COVID-19 okozta hegesedés esetében – gyulladásos anyagok halmozódnak fel benne, ami végül a gerincvelő egy bizonyos szakaszát érinti. Ezt a jelenséget centrális szenzitizációnak nevezzük, amely során az érintett csigolya melletti idegek, beleértve a vállat beidegző idegeket is, fájdalmat kezdenek közvetíteni. Ez okozza a vállfájdalmat, amely különösen gyakori lehet olyan személyeknél, akik máj-, mellkasi-, vagy nőgyógyászati műtéten estek át, és ez volt a helyzet a poszt-COVID ízületi gyulladásban szenvedő Petivel is.
Az idegi konvergencia egy másik példája a szívinfarktus, amely gyakran mellkasi, állkapocs- és bal kar fájdalommal jár, mivel a szív és a bal kar idegei ugyanabban a gerincvelői szakaszban találkoznak.
A kezelés egyszerűvé vált, mert a szakember tudta, mit kell kezelni
A kezelés megközelítése Peti esetében egyszerűvé vált, amint a szakember rájött, mit kell kezelni. Oldalfekvésben dolgozva javította a máj mobilitását, ami enyhe fájdalommal, émelygéssel, lokális feszültséggel, valamint nyak és állkapocs zsibbadással járt. A kezelés után Peti karja könnyebbnek érezte, és a következő alkalommal jelentős, 85%-os javulásról számolt be.
Miért nem voltak eredményesek az első kezelések?
Az első kezelések eredménytelenségének oka abban rejlett, hogy a krónikus és belső szervi panaszok kezelésére gyakran alkalmazott Stecco fascia-manipuláció nem volt hatékony a máj körüli fertőzés és az adhéziók miatt. A kezelés során nem elég csupán a szerv környezetével foglalkozni; közvetlenül a szervvel is kapcsolatba kell lépni, hogy a terápia sikeres legyen.
A VCT módszer hozta meg az áttörést
A Viszcerális Konvergencia Terápia (VCT) egy integrált viszcerális kezelési módszer, amely a test belső szerveire összpontosít. Ez a terápia hagyományos viszcerális terápiás technikákat és modern tudományos ismereteket ötvöz, figyelembe véve a szervek közötti mozgást, az agy mechanizmusait, és a mozgásszervrendszerrel való összefüggéseket. A VCT célja, hogy javítsa a belső szervek működését, kezelve azokat a mozgási korlátozásokat, amelyek trauma, műtét, vagy betegség következtében alakulhatnak ki. A terápia nem tekinthető univerzális gyógymódnak minden belső szervi problémára, de bizonyos esetekben, mint például emésztési, urológiai, és nőgyógyászati panaszok esetén, gyors és hatékony megoldást kínálhat. Az agy és a szervek közötti kommunikációt javítva, a VCT egy komplex terápiás hatást eredményez, amely a fizikai állapotok mellett az agy-szerv kommunikációt is célba veszi.
szerző: Sherlock Rehab