Amikor tanulunk, nem csak új ismereteket szerzünk, hanem valójában fizikai változások történnek az agyunkban. Bár kívülről úgy tűnhet, mintha csak olvasgatnánk vagy figyelnénk az órán, az agy belsejében ilyenkor idegsejtek (neuronok) között új kapcsolatok jönnek létre, vagy a meglévők erősödnek meg. Ez a folyamat a neuroplaszticitás néven ismert, és ez teszi lehetővé, hogy alkalmazkodni tudjunk új helyzetekhez vagy megtanuljunk valami teljesen újat.
A neuronok kommunikációját az úgynevezett szinapszisok segítik. Ezeken keresztül halad az elektromos és kémiai jel a sejtek között. Amikor rendszeresen gyakorolunk egy feladatot – például egy matematikai egyenlet megoldását vagy egy nyelvtani szabály használatát –, az ezeket a feladatokat kezelő idegi útvonalak egyre hatékonyabbá válnak. Ez kicsit olyan, mint amikor egy erdei ösvényen minél többször járunk, annál jobban kitapossuk.
Az ismétlés különösen fontos. Egy új ismeret egyszeri hallás után még nem biztos, hogy megmarad, mert az agy szelektál: csak azt „tartja meg”, amit hasznosnak vagy fontosnak ítél. Ezért segít a gyakori gyakorlás abban, hogy az információ hosszú távra is rögzüljön.
Érdekes módon a pihenés és az alvás is aktív szerepet játszik a tanulásban. Alvás közben az agy feldolgozza és rendszerezi a nap közben szerzett információkat, és a frissen kialakult idegi kapcsolatok megerősödnek. Ezért van az, hogy egy nehezebb tananyag másnapra gyakran „letisztul”, mintha az agyunk éjjel kicsit rendet rakott volna a tanultak között.
Fontos kiemelni, hogy minden agy másként tanul. Van, aki vizuális ingerekkel dolgozik hatékonyabban, másoknak a hangok vagy a mozgás segíti az emlékezést. A tanulás személyre szabható folyamata nemcsak hatékonyabbá, hanem élvezetesebbé is teheti az ismeretszerzést.
Az agyunk tehát nem egy merev gépezet, hanem egy alkalmazkodó, élő rendszer, amely folyamatosan fejlődik, főleg akkor, ha használjuk is.
Kép forrása: freepik.com