Amikor valaki hozzád szól, zenét hallgatsz vagy csak becsuksz egy ajtót, a hanghullámok láthatatlanul elindulnak a levegőben. A hang ugyanis nem más, mint rezgés, de nem akárhogy és nem akárhol terjed. Ahhoz, hogy hallani lehessen, közegre van szükség, és ebben az esetben ez leggyakrabban a levegő.
A hang úgy keletkezik, hogy egy tárgy, például a hangszálad vagy egy húros hangszer, rezgésbe jön. Ez a rezgés maga körül is rezgésbe hozza a levegő részecskéit. A levegő molekulái azonban nem utaznak el a fülünkig, csak egymásnak adják át a mozgást. Ez kicsit olyan, mint amikor a dominósor első tagja meglök egy másikat, az pedig a következőt. A hanghullám így halad előre, amíg el nem éri a fülünket.
A levegő sűrűsége, a hőmérséklet vagy akár a páratartalom is befolyásolja, milyen gyorsan és milyen messzire jut el a hang. Például meleg levegőben a hang gyorsabban terjed, mert a részecskék gyorsabban mozognak. Ezért halljuk távolabbról is a vonatdudát egy nyári napon, mint egy hideg téli estén.
A hanghullámok terjedése ráadásul nem egyenes vonalú és nem is állandó. Ha akadályba ütköznek, visszaverődhetnek (ez a visszhang), elhajolhatnak, vagy akár el is nyelődhetnek, attól függően, milyen anyagba ütköznek. Ezért hallatszik másképp egy szó egy katedrálisban, mint egy konyhában.
Hang terjedhet más közegben is, például vízben vagy szilárd testekben, sőt ott sokkal gyorsabban halad. Víz alatt a hang például négyszer gyorsabb, mint a levegőben. Ezért van, hogy a bálnák éneke hatalmas távolságokat tud áthidalni az óceánban.
A hang tehát nem egyszerűen „megszólal”, hanem egy egész fizikai jelenségsorozat indul el, amely végül eljut a dobhártyádhoz, majd az agyad értelmezi és te meghallod, amit mondanak neked.
Kép forrása: freepik.com